Hónap: 2017. augusztus

Na hát…

Az Egyháztanács megbízza tagjait, és néhány segítőt, hogy minél több Bibliát adjanak el. Két hét múlva a gyűlésen beszámolót tartanak.
Valaki eladott ötöt, valaki tízet, de a legnagyobb eredményt a dadogós érte el, aki több, mint húsz Bibliát adott el. A többiek kérdezik tőle, hogy csinálta?
– A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom.

Haldoklik az öreg Kovács, aki hisz a túlvilági létben. Az utolsó kívánságát kéri a feleségétől:
– Asszony, ha meghalok, a vagyonom jó részét tedd pénzé, és temesd el velem!
Pár nap múlva a temetés után áll a sírnál Kovácsné és a barátnője. Azt
mondja a barátnő:
– Ugye, nem voltál olyan hülye, hogy minden vagyonát eladtad, és a pénzt betetted abba a kis dobozba az urad mellé!?
– Ó, barátném, én mindig engedelmeskedtem az uramnak. Eladtam minden vagyonát, betettem a számlámra, és írtam neki egy csekket. Ha beváltja, beváltja, ha nem, nem…

Kovácsné betegen fekszik otthon, egyfolytában jajgat és nyög. A gondos papucsférj orvost hívat. A doki alaposan megvizsgálja az asszonyt, majd félrehívja Kovácsot.
– Uram, az Ön feleségének semmi baja. Egyszerűen csak szimulál.
Mire a férj rémülten így szól:
– Ez egy jó hír, de ki mondja meg ezt neki?

Az orvos és az idős páciens beszélget.
– Nézze bácsika! A maga korában már illő lenne lemondani legalább a nemi élet feléről. – inti orvosa az öreg páciensét.
– Rendben van doktor úr! De mondja, melyik feléről? Ne gondoljak rá, vagy ne beszéljek róla.

Cseng a telefon a kórház egyik osztályán. Az ügyeletes nővér veszi fel a telefont.

– Jó napot kívánok! Kiss Józsefné a 4-es szobában fekszik.Két napja jött be szívpanaszokkal. A hogyléte felől szeretnék érdeklődni.

– Igen asszonyom! Most néztem meg éppen a kórlapját. Az EKG-ja kifogástalan, a vérképe is problémamentes, kisebb szívidegessége lehetett, de a hét végén hazamehet. Ön esetleg a hozzátartozója?

– Nem, nem vagyok hozzátartozója. Én vagyok Kiss Józsefné.
De ebben a kórházban senki nem mond nekem semmit!